Batman és Superman: A film kritika

Miután Richard Lester és Sidney J. Furie kitartó munkájával sikerült teljesen lenullázni a Superman mozi franchiset, és miközben Joel Schumacher éppen Batman végső megszégyenítésén munkálkodott, a DC Comics két legnagyobb hőse a TV képernyőkön kapott új erőre. Az 1992-ben induló Batman The Animated Series, nem csak az eddigi legjobb Batman feldolgozás, de mindenidők legjobb (rajzfilm)sorozat is lett. (A szériával kapcsolatban ajánlom az Amerika Plán blog remek írását). Nem meglepő, hogy a széria elképesztő sikerének hatására hamarosan Superman is megkapta a saját rajzfilmszériáját. Nem sokkal később lejárt a FOX a Batman sorozatra vonatkozó exkluzív vetítési joga, így az visszakerülhetett a Warner Brothershöz, akiknél (konkrétan a Kids’ WB csatornán) nem sokára kezdetét is vette a sorozat már valamivel könnyedebb hangvételű, a Superman szériához is jobban illeszkedő folytatása. Miután pedig a két karakter ugyanannál a csatornánál kötött ki, ráadásul a két sorozatot is azonos alkotó gárda (élükön Bruce W. Timm producerrel és Paul Dini íróval) jegyezte, már csak idő kérdése volt, hogy a két hős útjai keresztezzék egymást. Ez végül 1997-ben a Superman: The Animated Series 2. évadjának három részes sztorijában, a World’s Finestben történt meg. A három epizódot később egybefűzve Superman és Batman – A film címmel külön is kiadták.

A The Batman/Superman Movie-nak nem a történet a legnagyobb erőssége, sőt az esemény fontosságához képest – a Sötét lovag és az Acélember első találkozása – egy kifejezetten egyszerű sztorit kapunk. Miután Joker – nem éppen törvényes úron – szert tesz egy jókora darab kryptonitra, Metropolisba utazik ahol egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Lex Luthornak: egy milliárd dollárért cserébe végez az Acélemberrel. Persze nem Batman lenne a világ legjobb detektívje, ha nem jönne rá a bűn bohóchercegének tervére, és nem követné őt Metropolisba.

vlcsnap-2016-03-26-10h02m20s198

Kicsit sem komplikált, de egy alapvetően működő, abszolút korrekt történetről van szó (azt azért nem árt elfeledkezni, hogy alapvetően egy fiataloknak szóló rajzfilmsorozatot nézzünk). Igaz, a játékidő miatt van néhány elnagyoltabb momentum, és messze nem is olyan tartalmas a film, mint néhány komolyabb hangvételű szuperhős rajzfilm, viszont ha valaki alapvetően szereti a Superman és Batman animációs sorozatokat, akkor ezzel sem lehet különösebb problémája. Persze mivel ez alapvetően a Superman sorozat része, nem igazán szabad a Batman: TAS legjobb részeire olya jellemző komoly drámaiságot elvárni. Az viszont kétségkívül pozitívum, hogy a film élvezetéhez nem szükséges egyik sorozat mélyre ható ismerete sem, aki nagy vonalakban tisztában van Superman, Batman és a többi karakter hátterével, annak úgy is teljesen érthető lesz a film, ha korábban egyetlen epizódot sem látott az említett sorozatokból.

Ám a Batman/Superman film legnagyobb erénye nem is a konkrét története, hanem az, ami alatta van: a karakterei. Konkrétan pedig az, ahogyan bemutatja a két címszereplő egymáshoz való viszonyát, és azt ahogyan végül kölcsönösen megtanulják tisztelni a másikat. Mivel pedig legújabb mozifilmes csatározásukkal ellentétben, itt mind két karakter a legjobb formáját nyújtja, így ennek a kapcsolatnak az alakulása is sokkal érdekesebb. Legtöbb élőszereplős inkarnációjával szemben ez a Batman igazán rászolgál a szinopszisban használt becenevére, hiszen végre nem csupán egy képzett harcos, hanem egy taktikusan gondolkodó stratéga és egy intelligens nyomozó is. Vele szemben Superman egy sokkal kevésbé erőszakos – és klasszikus értelemben vett hősiesebb – hozzáállás képviselője, aki nem is szívesen látja városában a Sötét lovagot. (Aki úgy érzi, hogy a – vele ellentétben az esze helyett inkább a képességeire támaszkodó – Acélember csak akadályozná a Joker elleni hajszában.) Bár kezdetben a módszereik különbözősége miatt nem igazán szívlelik egymást, ahelyett, hogy egy öncélú és erőltetett kézitusába fognának, hamar rájönnek, hogy a céljaik azonosak és a gonosztevők kézre kerítése érdekében bizony össze kell fogniuk.

vlcsnap-2016-03-26-10h06m43s801

Persze tekintve, hogy a film producereinek és íróinak már több évadnyi tapasztalata van ezekkel a karakterekkel, kicsit sem meglepő, hogy –ellenben a gigászok legújabb csörtéjét levezénylő Zack Snyderrel – értik is, hogy mitől működnek ezek a figurák. (Eleve elhibázott koncepciónak tartom, hogy a közös film univerzumot megalapozó filmjének nem ez – vagy egy ehhez hasonló történet -, hanem a Dark Knight Returns szolgáltatta az alapját. Félreértés ne essék Frank Miller képregénye, és az abból készült animációs film kifejezetten zseniális, csak éppen Snyder azt nem vette észre, hogy az egy olyan (szatirikus) jövőben játszódik, ahol Batman gyakorlatilag fasisztává, Superman meg a kormány verőemberévé vált. Az a sztori egy olyan állapotot mutat be, ami alkalmatlan egy közös mozi univerzum elindítására. Ezzel szemben ez a film éppen a két hős első, találkozásának története, egy olyan lezárással, ami megfelelő alapot szolgáltat a későbbi Justice League megalapításához. Persze sokkal menőbb, ha két közkedvelt hős péppé veri egymást, mint ha összedolgoznának, és esetleg megbeszélnék a problémáikat.) Rövid játékideje ellenére a Batman/Superman film sokkal logikusabban, és értelmesebben mutatja be a két hős kapcsolatának alakulását, mint Snyder majd háromórás celluloidszörnyetege. Persze a témában van potenciál egy hosszabb, komolyabb filmre is, de mivel az alkotóknak tökéletesen sikerült kihasználniuk a rendelkezésre álló időt, így a végére nem marad ezzel kapcsolatos hiányérzetünk sem. (Különösen mert nagyszerű tempóban halad előre a cselekmény, szinte elrepül az a röpke óra. Ráadásul kicsit sem érződik a végeredményen, hogy valójában három epizódot, nem pedig egy filmet nézzünk.)

Nem csak karakterábrázolásában, de technikailag is kifogástalan a film. Természetesen az animáció minősége is hozza a Bruce Timm sorozatok általánosan magas színvonalát. Annak ellenére, hogy eredetileg a könnyedebb tónusokkal operáló Superman sorozat részeként adták le, a Batmanra fokuszáló jeleneteknek (mint a nyitány és a nightclubban lévő harc) mégis sikerül rendkívül pontosan megidézni a Batman: TAS sötétebb, noiros hangulatát, úgy hogy közben a film atmoszférája is egységes marad.  Michael McCuistionnak pedig remekül sikerül továbbvinnie a Shirley Walker (ő szerezte a sorozatok főcímzenéit) által lefektetett alapokat, és összeegyeztetni a két címszereplő zenei témáit. A szinkronmunkáról pedig újfent csak szuperlatívuszukban tudok beszélni. Mark Hamill mint mindig most is eszelős a bűn bohóc heregének szerepében. Kevin Conroy komoly és félelmet keltő Batmanje a mai napig a figura legjobb megformálása.
Tim Daly
magabiztos, tiszteletet parancsoló hangjával közel olyan jó Superman, mint Christopher Reeve volt (a különbség csak annyi, hogy Daily Clark Kentje nem olyan komikusan ügyefogyott). Clancy Brown pedig pont az a rideg, számító és inkább a háttérből manipuláló Lex Luthor, akit élőszereplős filmben eddig még sosem láthattunk.

A Superman/Batman film messze nem a legmélyebb, vagy legemlékezetesebb DC animáció, de (a rajongóknak) így is egy roppant élvezetes, és szórakoztató darab, ami ráadásul sokkal hűebb címszereplőihez, mint az elmúlt évek mozis próbálkozásai.